Something Wicked(That way went). Come one, come all, the shadow show in town!
Wednesday, September 11, 2013
401.
I woke up today
With tubes within my veins
Too much questions asked
And the truth seem to slip away
Lies are easily made
Forgive me if I don't say good night tonight
Tonight
Tonight
Please release me today
Kill your flowers, water me
Replace all your cards
All your cards
I ended today with pill
That takes me away
Too much pleasant time to lose
It brakes me away
Help me be myself
And forgive me if I don't say good night tonight
Tonight
Tonight
Please release me today
Kill your flowers, water me
Replace all your cards
All your cards
Újabb semmitmondó bejegyzés.
Wednesday, September 4, 2013
400.
A négyszázadik bejegyzést ezzel a szép nótával ünnepelem. Éljen. Ez elég semmitmondó volt? Nem tehet róla senki, minden amit kigondoltam, már leírták és sokkal értelmesebben megfogalmazták előttem. Majd ha lesz amit nem, azt feljegyzem.
Elkezdtem amúgy Defiance-t nézni, rá is fagytam. Úgyhogy önterápiás kezelésnek, hogy valami kreatívval foglaljam el magam ezekben a nehéz időkben a főiskola mellett, felöltöm egy idegen bőrét(cosplay). Nem egyszeri alkalmas lesz a dolog, több olyan faj(számszerint 2) van amit szívesen elkészítenék. A Castithan-t azért, mert nagyon közel állnak hozzám a Votan-kollektíva ezen képviselői, az Irathienek pedig egyszerűen jól néznek ki és tetszenek a ruháik(nekem is van pár hasonló darabom, naná, hogy tetszik). Egyszer majd leszek Mr. Spock is, egy párhuzamos univerzumból.
A pokolba, az előbb milyen felismerésem volt. De ez eltávozott hamar, miután utána olvastam a fénytelen szemek lehetséges jelentésének. Szárazan, ridegen ám annál valóságosabban, a legtöbb figurám máj és vesebeteg, illetve impotens vagy meddő és így tovább, ezek csak a jéghegy csúcsa, már amennyiben igaz a fáma, meg amit én itt a találtam. :D Tessék itt van:
SZEM - bal szem a bal vese, jobb szem a jobb vese
- Szem alatti sárgás terület: máj-epehólyag túlműködés.
- Ha sötét, csaknem fekete: krónikus emésztőrendszeri zavar miatt a vesék, a hólyag és nemi szervek túlterheltek.
- Szürkés, sápadt bőr: a vesék és a tüdő nyirokvezetékeinek csökkent működése. - Szemfehérje állandó pirossága: a vérkeringés és a légutak zavara.
- Fénytelen szemek: a máj és a vesék elzáródásai miatt a vér tele van salak- és méreganyagokkal, lassult a keringés, csökkent a sejtek és a szervek (főleg a szem és az agy) oxigén- és tápanyagellátása. - Petyhüdten táskás szem: túlterhelt a vese
- Feszes, de táskás: túlzott a zsírfogyasztás
- Vöröses vagy lilás: érrendszeri pangás lehet a vesében, esetleg ciszta, vesekő
- Karikás szem: általában a rossz testi illetve lelki állapot kísérőjele. Kialakulását elősegítik: az éjszakai életmód, a kevés alvás, a hiányos táplálkozás, a túlzott kávéfogyasztás és a dohányzás.
- Ha az alsó szempillák befelé hajlanak: impotancia, frigiditás vagy meddőség állhat a háttérben.
Forrás: Innen
Sunday, August 11, 2013
399.
Vajon az elmúlt időkben hozott döntéseim hogyan hatottak ki a végtelen párhuzamos világra és időtérre? Még nagyobb kérdés, hosszútávon vajon erre a világra és a benne élőkre hogyan fog hatni? Szeretném mindenkinek a legjobbakat.
Lassan kiszipolyózódott belőlem az életre és létezésre való hajlam, értem ezt úgy, hogy teljeséggel mindegy, hogy élek vagy halok. Elvégre ez nem az enyém, ez nem az az Énem,ez nem én vagyok. Üresedés közben szenvedni sem tud igazán őszintén az ember, így ezt is elengedtem, egyéb teendőim közt amúgy sem lenne rá idő. Fura a mások élete, nem hogy az enyém, hát még innen kívülről.
Wednesday, May 30, 2012
398. - The Rains of Castamere
The Rains of Castamere
But now the rains weep o'er his hall,
with no one there to hear.
Yes now the rains weep o'er his hall,
and not a soul to hear.
But now the rains weep o'er his hall,
with no one there to hear.
Yes now the rains weep o'er his hall,
and not a soul to hear.
Wednesday, May 2, 2012
397.
Hát nem mondom, lehetne jobb is. Minden önuralmam és önfegyelmem próbára tétetik, de mostanában párszor már erősen úgy tűnt, hogy kevésnek bizonyul. De valahogy talpon kell maradni, így vagy úgy, akármi is van, optimális esetben még jó képet is tudok vágni a dologhoz. Bár nehéz, sokszor csak ha megfeszülök akkor megy, vagy akkor sem. Elbeszélgetnék a pár évvel ezelőtti önvalómmal, hogy rendbe tegyem a túlterhelésről, és egyátalán a terhelésről alkotott akkori képem... Másfelől meg, panaszra nincs okom, olvastam valahol, a bölcs nem fél, vagy vonakodik a segítség kérésétől, élek is ezzel, persze lehetőségeimhez mérten igyekszem nem leterhelni másokat. Nem sok értelmét látnám annak, hogy a saját egomat fényezve bukdácsoljak "egyedül", és skandáljam, hogy nincs szükségem senkire. Hamuba sült baromság, az ember ilyen, mind lelki, mind egyéb dolgaiban nélkülezhetetlenül szüksége van másokra. Mindettől függetlenül, ha valaki a kezét nyújtja, nem tépem ki tőből a karját, vagyis próbálok erre is figyelni, mindennek és mindenkinek vannak határai.
Meg azért az igazság az, hogy mégis csak szívesebben vagyok én másoknak támasza, úttörője, akármilyen. Nehéz ezt egyensúlyban tartani, főleg nekem, aki "alkatilag" ambivalensen élek. Kemény tanulási folyamat ez, hogyan és meddig tudok másoknak segíteni, és mikor érek véget, mikor kell nekem az a bizonyos kéz. A gond itt főleg ezzel a részével van, nehezen mondok nemet, ráadásul szellemi beállítottságúként mindenre szeretnék valami értelmes/használható javaslattal előállni, de van amire nem lehet, arról nem is szólva, lövésem sincs sok esetben mik az én határaim(naja, akkor honnan is tudhatnám, hol van másé?). Meg van az is, amikor a másik fél nem vevő erre és fontosabb a saját szenvedése, na igen, könnyebb ebben a pózban tetszelegni, mint mozdulni és tenni, félreértés ne essék, van hogy én is beleesek ebbe olykor, de dolgozom rajta, hogy a felismerés által leküzdjem ezt. Ez pedig valahol a fentebb már említett önuralom kérdése. De ez is lecke, akkor is így szemlélni a dolgokat, mikor azok nincsenek rendben. Nomeg emlékeztetni magam rá, hogy ha akkor és ott még nem világos, ennek is minden bizonnyal van számomra pozitívan leképezhető része, még ha az esetlenebb részem ezt az istennek nem akarja látni. Türelem, majd kialakul.
Meg azért az igazság az, hogy mégis csak szívesebben vagyok én másoknak támasza, úttörője, akármilyen. Nehéz ezt egyensúlyban tartani, főleg nekem, aki "alkatilag" ambivalensen élek. Kemény tanulási folyamat ez, hogyan és meddig tudok másoknak segíteni, és mikor érek véget, mikor kell nekem az a bizonyos kéz. A gond itt főleg ezzel a részével van, nehezen mondok nemet, ráadásul szellemi beállítottságúként mindenre szeretnék valami értelmes/használható javaslattal előállni, de van amire nem lehet, arról nem is szólva, lövésem sincs sok esetben mik az én határaim(naja, akkor honnan is tudhatnám, hol van másé?). Meg van az is, amikor a másik fél nem vevő erre és fontosabb a saját szenvedése, na igen, könnyebb ebben a pózban tetszelegni, mint mozdulni és tenni, félreértés ne essék, van hogy én is beleesek ebbe olykor, de dolgozom rajta, hogy a felismerés által leküzdjem ezt. Ez pedig valahol a fentebb már említett önuralom kérdése. De ez is lecke, akkor is így szemlélni a dolgokat, mikor azok nincsenek rendben. Nomeg emlékeztetni magam rá, hogy ha akkor és ott még nem világos, ennek is minden bizonnyal van számomra pozitívan leképezhető része, még ha az esetlenebb részem ezt az istennek nem akarja látni. Türelem, majd kialakul.
Thursday, April 19, 2012
396.
Thursday, April 12, 2012
395.
Subscribe to:
Posts (Atom)


