393.

Időről időre eszembe jut, hogy mondjak ide is valami nagyot, de idő és érdeklődés hiányában ez a napirendi pont nem kerül sorra. Áradozhatnék éppen az iskoláról, lenne miről, jó hely az, soha jobbat. Aztán ennek kapcsán a pályáról, ahová "véletlenül" sodródtam, tekintve hogy eszemben sem volt grafikusnak szegődni, és láss csodát, ez a szükségszerűség vagy sors csak működik, mert mégis ide keveredtem, ennek hozományaként pedig nem csak a rajz megy egyre jobban, de sok mást is tanultam, kifejlesztettem, javítottam, megértettem és sorolhatnám a végtelenségig.

Introveltáltnak lenni jó, a külvilág létezését elvetni pedig még jobb. Persze olykor fura, hogy nincs szükségem már azokra a dolgokra onnét, amikbe régen "kapaszkodni" próbáltam, hogy mondjam régen ez érdekelt(?), de már ez sem. A C. G. Jung által több ízben(és könyvben) taglalt dolgok mibenlétének belső vizsgálata és megfigyelése, na az viszont valami. Csak mint az alkimisták, szigorúan. Nem mondom, a nigredo korántsem a legkellemesebb hely, talán régóta ebben "élek", de a halál és rothadás új anyagot teremt, egyszóval ezen a fázison is át kell esni az "aranycsináláshoz". A legcsekélyebb mértékben sem tudom itt rosszul érezni magam. Meg úgy általában nem hatnak már ezek, ki volnék én, hogy megkérdőjelezzem azt a zseniális gépezetet, ami a világot működteti és az eseményeket egy nagy logikus egésszé kovácsolja össze? Mert minden összefüggésben áll, és mindennek, de tényleg mindennek van értelme illetve tanulsággal szolgál.

U.i: Még az is lehet, hogy minimálisan, és nem sokat, de "edzeni" fogok. Ami fekvőtámaszokat, illetve felüléseket jelent, egyelőre nem sokat, idővel emelem az adagot. Illetve ha rá visz a lélek, van itt egy park a közelben, kimegyek szabadidőmben futni körbe-karikába.